Az életüket feláldozó, bátorságból, hazaszeretetből és önfeláldozásból példát mutató 13 aradi vértanú emlékét tisztelettel idézte fel a VIII. osztályos tanulók verses műsora, valamint az V-VIII. osztályosokból álló kórus, Man Gabriella és Inovan-Bertók Renáta tanárnők vezetésével.
Gyertyagyújtással, lehajtott fővel emlékeztek arra a szomorú napra, amikor Haynau véghezvitte véres tettét. Azon az október 6-án is már kora hajnalban eleredt az eső. A börtöncellákban csendben várakozott a kivégzésre a 13 honvédtábornok. Leperegtek szemük előtt a szabadságharc legfontosabb csatái, mérlegre tették életüket és méltóságteljesen készülődtek a halálra. A tanulók műsorukkal átélhették a vértanúk életének utólsó perceit, akik büszkén álltak a vérpadra, mivel tudták, hogy mindent megtettek ami lehetséges volt szeretett hazájukért.
A tanulók számára az volt a legfontosabb üzenete e gyásznapnak, hogy ezek a férfiak nem féltek a haláltól és nem bánták, mert a halál nem tudta tőlük elvenni a méltóságot. Nagy-Sándor József utolsó gondolatai ezt igazolják: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Isten elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."